Néhány őszinte gondolat a Világ 50 Legjobb Étterméről

Pár nappal a nagyszabású gála után kicsit hagytam leülepedni a tapasztalatokat és az érzelmeket, és összeírtam pár gondolatot a témában.

Kicsit segített az ülepedésben, hogy az esemény után azonnal megindultam, hogy még 1-2 olasz kedvencet újra megnézzek, illetve jelenleg már Baszkföld vendéglátását élvezem az óceánparton…

Sok éve régóta veszek részt rendszeresen a Világ 50 Legjobb Étermének díjátadó gáláján, így van némi összehasonlítási alapom már, ami alapján érdekes trendeket is meg lehet figyelni, nem csak az aktuális lista kapcsán, hanem a gasztronómia világának trendjeire is valamennyire következtetni lehet, főleg úgy, hogy összevetem az itt megfigyelteket a folyamatos világjárásommal is.

Az első, de legkevésbé fontos megfigyelésem: kevesebb lett a sál.

Ez nem első sorban divatszakmai megfigyelés, azt inkább másra is bíznám, hanem a lista hatalmával, erejével lehet kapcsolatos. A gálaestekre alapvető elvárás(?)/kérés(?)/igény(?) a szervezőktől, hogy a séfek a piros, hivatalos, hosszú, ikonikus World’s 50 Best sálat viseljék, amitől a sokszínű, a világ minden táját és trendjét képviselő jeles brigád mégis csak egyfajta csapattá áll össze. Ez alól kevés kivétel van, azok a séfek, akik a Best of The Best, azaz a korábbi nyertesek közé tartoznak, így már nem részei a megmérettetésnek. De azért ők sem lógnak ki a sorból, csak éppen piros 50 Best sál helyett lilát kapnak és viselnek.

Nem készítettem - sajnos - statisztikát, így lehetséges, hogy tévedek, de nekem kifejezetten úgy tűnt, hogy idén jelentősen visszaesett a sálat viselők aránya. Hogy ez a nagy páratartalomnak, és a kissé csődöt mondó légkondinak köszönhető-e, vagy mélyebb jelentősége, nyitva hagyom. (A csoportképen azért már a túlnyomó többség viselte…)

A folytatásban következnek az ennél sokkal fontosabb és izgalmasabb megfigyeléseim, beleértve a néhány erősen keresetlen vélelmet is…