Mit keres egy ilyen gyenge étterem a világ 50 legjobbja között?!?!
Alapvetően a pozitív jelenségeket szoktam, de ez az élmény annyira megdöbbentő, hogy kénytelen vagyok megírni, és egyben kicsit arról is, hogy is kerülhet be egy ilyen hely a tényleg szuperek közé...
Elöljáróban leszögezem: a Világ 50 Legjobb Étterme (World’s 50 Best Restaurants) lista természetesen sokféleképpen vitatható és kritizálható, hiszen eleve rengeteg különböző műfajú hely képviselteti magát, amiknek az összevetése adott esetben erősen szubjektív is lehet, de egy valami elvitathatatlan: az egész lista egy kiváló reklám a ‘destination dining’ számára. [Akinek van erre jó magyarítása, ne tartsa magában! A gasztro-zarándokhely valahogy nem tetszik, sem pedig a desztinációs étterem, de talán leginkább még az.]
Na de vissza a témához: elég sok energiát fektetek abba, hogy a világ gasztronómiáját alaposan feltérképezzem, ennek kapcsán pedig rengeteg kutatómunkám megy el arra, saját fejlesztésű, különleges módszertannal, hogy kiszűrjem a nagy zajban a tényleg értékes helyeket, illetve megtaláljam azokat is, amiket még nem kapott szárnyára a világhír. Egyébként ezeknek a nyomozásoknak az eredménye olvasható a #kihagyhatatlan-sorozatban.
Szóval eközben óhatatlanul értesülök olyan helyekről, amik – megbízható forrásaim szerint – érdemtelenül kerültek reflektorfénybe. Van erre sok példa, nyilván hatalmas marketing-gépezetek igyekeznek beindítani ebben az iparágban is a szekereket, és vannak olyan legendás helyek is, amiknek már megkopik a dicsősége, túl vannak a zeniten, de továbbra is olyan státuszt élveznek, mintha a világ csúcsán maradtak volna. Több ilyet is kipróbáltam már, kedves helyi foodie-barátaim határozott tiltása ellenére is, mert ugye mégiscsak saját tapasztalatot is kell szerezni, az se mindegy, hogy mennyire és hogyan romlott le egy adott hely.
Most is egy olyan helyre mentem, amitől óva intettek az informátoraim, mégis meg akartam tapasztalni saját ízlelőbimbóimmal is, hogy tényleg annyira gyenge-e a hely. És tényleg.