#kihagyhatatlan Saigon
Az utcai kifőzdéktől a fine diningig: a legjobb helyek Ho Chi Minh Cityben
Éppen 15 éve jártam először Vietnámban, és stílszerűen az első utam, miután becsekkoltam a meglehetősen nyomorúságos hátizsákos hosztelbe, egy pho levesezőbe vezetett.
Innen már nem volt visszaút, ahol egy ilyen csodálatos levest tudnak készíteni, azért a kultúráért csakis rajongani lehet, így azóta is pár évente visszatérek, és alaposan körbeeszem az országot.
Legnagyobb örömömre az első levesező, amit annak idején kiválasztottam, azóta is prosperál, sőt, most már hosszú sorok állnak előtte, ha az ember nem megy elég korán. És továbbra is szuper, ezúttal is ott kezdtem a feledezőutamat, vannak hagyományok, amikhez érdemes ragaszkodni. (Persze bekerült ebbe az ajánlóba is!)
Az eddigi #kihagyhatatlan desztinációk #kihagyhatatlan helyei
A Jókuti Substack hagyományai pedig azt kívánják, hogy a sok előzetes kutatás, kóstolgatás, tesztelés után össze is gyűjtsem a legnagyobb kedvenceimet és hozzájuk még néhány értékes tapasztalatot, hogy ha arra jársz, akkor ki ne maradj a legjobból!
Időközben alaposan belendült a fine dining szcéna is, akkoriban ez még inkább az idegen konyhákat érintett csak, leszámítva egy francia séf, Didier Corlou izgalmas kísérletét, aki nemes alapanyagokból, például libamájjal és készített pholevest.
De mostanra nagyon érdekes, progresszív-kreatív fine dining éttermek is felbukkantak, két éve pedig a Michelin Kalauz is megjelent, segítek a felső kategóriában is eligazodni, mert – finoman szólva – elég hatalmas különbségek vannak például csillag és csillag között...
Vietnámot érteni
Vietnám tehát egy viszonylag feltörekvő piac, rengeteg turistával, ennek megfelelően alapvetően háromféle éttermi kategóriát sikerült megkülönböztetnem.
(Megjegyzés: csak a vietnámi konyhával foglalkozom itt, japán, kínai és más nemzetközi konyhákat nem vizsgáltam.)
1. Autentikus street food
Az első az autentikus, helyi közönségnek szóló street food, kifőzde. Végtelenül egyszerű, a trendekre, divatokra fittyet hányó helyek, alacsony, műanyag sámlik, nem sokkal magasabb műanyag asztalok, az ételek műanyag tányérokban érkeznek, amiket gyakran mellettünk a járdán, lavórokban mosogatnak el, de az asztalok is megmutatják az elmúlt évtizedek használatának (étel)nyomait. Általában egy-kétféle étel kapható, esetleg ezek permutációi (különböző feltétek, köretek.)
2. Turistás helyek
A második az egy lépcsővel feljebb tartozó, nemzetközi trendek nyomát viselő bisztrók. Gyakran hosszabb, fényképes, angol nyelvű étlappal, higiéniailag és dizájn szempontjából is lényegesen komolyabb igényességgel. Normális székek és asztalok, gyakran akár kifejezetten stílusos enteriőrök, gazdag ételkínálat.
3. Elegáns helyek
A harmadik a nemzetközi igényeket kielégíteni szándékozó, de a hazai elitre is célzó, igényes, elegáns, komoly és udvarias szervizzel rendelkező éttermek. Általában degusztációs menüt, vagy azt is kínáló vendéglők, gyakran kifejezetten fine dining színvonalon, esetenként Michelin-csillaggal kitüntetve.
Na de hol rejtőznek az igazi értékek?
Van-e már tényleg nívós vietnámi fine dining, ami méltó módon emeli fel ezt a szuper, de egyszerű konyhát a fine dining magasságába, vagy ezek a helyek kerülendők?
Érdemes-e vállalni a “sarki kis koszos” higiéniai kockázatát, hozhat-e annyit gasztronómiailag, vagy inkább a bisztrók kényelmét és kínálatát érdemes próbálgatni?
Ezekre a kérdésekre is kerestem a választ ezúttal is, ez is mind kiderül a folytatásból. Alaposan végigettem a fővárost, Hanoit (ez lesz a következő rész!), és a dél nagyvárosát, Ho Chi Minh várost, azaz Saigont.